Blog

Nem is tudom hol kezdjem, vagy hol hagytam abba, de volt nekem egy nagyon sötét dolgozó szobám.
Aki instagramon követ, az már tudja, illetve látta, hogy egy fél éve nekiálltam felújítani. Pontosabban átfesteni az egész szekrénysort, mert már nagyon nyomasztott ez a barna szín és az, hogy gyakorlatilag nem tudtam a szobát arra használni, ami alapvető funkciója: hogy dolgozzak benne. Tudom-tudom, örüljek, hogy van egy ilyen külön helységem, de egyszerűen annyira rám telepedett ez a sötét szín, hogy folyamatosan vittem ki a laptopomat és inkább a nappaliból dolgoztam. Tavasszal eldöntöttem, hogy meglépem végre a felújítást és nyár elejéig kifestem. Ez nem teljesen jött össze, mondjuk úgy, hogy nyár vége lett belőle, de a végeredménnyel nagyon boldog vagyok! Nem dolgoztam rajta folyamatosan, voltak kisebb-nagyobb szünetek, és a vége is már nagyon szenvedős volt, de visszanézve nagyon jól tettem, hogy belevágtam.

Szóval a szekrény maga egy beépített, mindent elnyelő szekrénysor, ami amúgy tényleg ide lett kitalálva. Azon kívül, hogy jól pakolható teljesen jó állapotban is volt, így az, hogy kiszedjük az egészet szóba se került. Azt tudtam, hogy minél kevesebb erőfeszítéssel szeretném megcsinálni ezt a felújítást, és nem azért mert lusta vagyok, hanem mert egy óriási szekrényről van szó. Így a csiszolást már az elején elvetettem, ez pedig magával hozta azt, hogy egy olyan festéket válasszak, ami csiszolatlan felületen is szép eredményt ad. Az Annie Sloan festékek pedig azon túl, hogy ezt biztosítják még szépek is, rengeteg szín közül lehet választani és csodás mattra száradnak.

Első körben szépen letisztítottam a szekrények ajtaját és utána szárazra töröltem. Ezeket amúgy nem csavaroztam le a szekrényről, mert ez óriási munka lett volna, így minden maradt a helyén. Ezután két rétegben festettem Annie Sloan – Chicago Grey árnyalatban, persze a két réteg között a teljes száradást mindig megvártam. A barázdáltam részeken ecsettel, de amúgy szivacshengerrel dolgoztam a sima felületeken (ezeket barkácsáruházban vettem). A két réteg festék után jöhetett a lakk. Az Annie Sloannál amúgy van lehetőség a waxolásra is, de valamiért nálam a lakk egy berögzült dolog, így egy matt lakkot választottam tőlük. Ezt ugyanúgy ecsettel és szivacshengerrel vittem fel két rétegben, a száradási időt itt is tartva.
Most ez így leírva amúgy elég egyszerűnek tűnik eddig, de itt nem is ezzel volt a baj, mert tényleg szuper volt ezekkel a termékekkel dolgozni, de iiiszonyat sok felület volt, mindig száradt valami, mindig figyelni kellett, mi az ami kész van, hol lehet már lakkozni…na szóval nem volt egyszerű.

De akkor most beszéljünk még 3 olyan dologról, ami a festésen kívül kellett ahhoz, hogy ez a szoba olyan legyen amilyen.
Első körben a régi fogantyúkat szerettem volna cserélni, ez konkrétan 61 darab új 96 mm furattávos fogantyút jelentett.
Az elején még feketében gondolkodtam, de végül túl komornak tartottam volna ide, így lett arany, ami nagyon jó választás volt utólag, mert egy kis plusz fényt csempész így be a szobába.

A másik dolog a fóliázás volt, ugyanis a szekrények nyitott részénél a hátlapot fehérre szerettem volna festeni eredetileg. Ki is próbáltam, de 3-4 réteg festék se fedett ezen a barna bútorlapon annyira, hogy szép fehér legyen, így azt mondtam, hogy akkor legyen fólia, mert egyrészt a festés nem éri meg így, másrészt szintén nagyon megnövelte volna a munkaórákat. A fóliázásról most nem fogok írni bővebben, talán majd később, de a lényeg, hogy ha ilyenbe vágsz, nézz sok videót róla, illetve ne félj tőle, ez bármikor visszaszedhető. Igaz, hogy van egy kis technikája, de erre hamar rá lehet érezni.

Az utolsó pedig, amit szintén instagramon fejtettem ki jobban kis videókban az az, hogyan raktam szövetet az üveges szekrény ajtajaira. Ezekkel az üveg betétes szekrényekkel az a bajom, hogy ha rend van benne, akkor se ad egységes képet és a végén ez okoz nálam „rendetlenséget”, másrészt nem szerettem volna, ha belátnának ezekbe. A cél az egységesítés volt, és bár először itt nádfonatot szerettem volna betétként, de jobb lett, hogy megtaláltam a kerti tárolóban ezt a burlap/zsákvászon anyagomat még a régi esküvői dekorokból. Szögbelövővel feszítettem fel a szekrényajtókra, de az üveget is „vissza tettem”, csak az anyag mögé.
Itt nehéz is lenne leírni a teljes folyamatot, de instagramon a „Dolgozó” mappában megmutatom, hogyan is készítettem.

Összességében nem bántam meg, hogy belevágtam, még akkor sem, ha közel 6 hónapot dolgoztam rajta. A legnehezebb talán a folyamatos rendetlenség, rendrakás, takarítás, átpakolgatás volt, valamint a gyerekek elől elzárni a szobát. De a végén egy egészen más látvány fogad, ha ide belépek, így kérdés nélkül újra belevágnék. Natúr kiegészítőket használtam, valamint dobozokból is fehér és barna színűt. Amit lehetett bepakoltam ezekbe, hogy még nagyobb legyen az egység. Mivel a munkám során csomagokat készítek össze, így ezek a lapra hajtott dobozok részei a polcoknak, még ha nem is szép látvány. A képek remélem átadják azt, hogy most már mennyire szeretek itt lenni, egy nagyon nyugodt és kellemes hangulatú szoba lett, ahol már szívesen töltök időt, legyen az munka, vagy tornázás, filmnézés. Ha Ti is belevágnátok hasonlóba, csak bíztatni tudlak Titeket,
remélem kedvet hozott Nektek ez a kis összefoglaló!